[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Az ezüstös holdfény megvilágította az arcukat. Nagyon boldognak
látszottak, ahogy egymásra néztek. Sejtelmük sem volt róla, hogy a
kerítés túloldaláról, a bokrok mögül egy minden ízében reszketQ asz-
szony figyeli Qket. Normann átölelte a menyasszonyát, aki a nyakába
borult, és csókra nyújtotta az ajkát. Hosszú ideig álltak, egybeforrva az
ölelésben. Milly arcán forró könnyek peregtek, és összetört szíve
mélyén fohászt rebegett a gyermeke boldogságáért. Az ég ajándéká-
nak tekintette, hogy tanúja lehetett e jelenetnek. Úgy érezte, hogy a
lelkében támadt érzés megtisztítja a bqnétQl. Hangtalanul zokogva
megvárta, amíg az ifjú pár visszatért a házba, és a lakáj becsukta az
ajtót.
A boldogtalan Milly halkan odébbállt. Amikor forgalmasabb
környékre ért, leintett egy taxit, és visszament a szállodába. Meg-
gyötörten feküdt le, de nem jött álom a szemére. Kertau két óra körül
érkezett vissza a szállodába. Milly alvást színlelt, mert képtelen lett
volna szóba állni vele.
A férfi halkan az ágyhoz lopózott, nehogy felébressze a feleségét.
Sikerült az üzletet nyélbe ütnie. Ha úgy mennek a dolgok, ahogy a
megbízói kívánták, megint lesz elég pénze egy ideig. Biztos megél-
hetésre persze nem futotta belQle. Micsoda cigányélet! Egyik helyrQl a
másikra vándorolnak, mint a búcsúsok. Állandó otthonra, nyugodt
jövQre semmi esély. Itt az ideje, valami más pénzforrás után nézni.
Miért is ne gondoskodhatna a dúsgazdag Gerlinde Olden a szegény
édesanyjáról? Csak a szívére kell hatni. De elQször csak menjen fe-
leségül Normann Verdenhez. Kertau a nap folyamán nyomozást
folytatott. Az eredmények megnyugtatóak voltak, és megerQsítették a
tervét.
Másnap reggel ébredés után Kertau a feleségét kereste az ágyban.
Ám az asszony már felöltözve ült az ablak elQtt.
Jó reggelt, Milly? Már felkeltél?
Mindjárt tíz óra van. Teljesen kialudtam magam felelte az asz-
szony egykedvqen. Egy vonása sem árulta el, hogy hol járt az elQzQ
este, és hogy egy szemhunyásnyit sem aludt.
Ugye szeretnél már reggelizni, Milly. Várj néhány percet, azon-
nal elkészülök!
Felkelt az ágyból, és sietve felöltözött. Az apró fürdQszobában
hideg, frissítQ fürdQt vett. Mosolyogva tért vissza a hálószobába.
Öltözködés közben mellékesen megjegyezte:
Képzeld el Milly, az üzlettársaimtól véletlenül rengeteg érde-
kességet tudtam meg a volt férjedrQl és a lányáról. Valóban tegnap
tartották az eljegyzést, és húsvétra tqzték ki az esküvQt. Miután a
fiatalok összeházasodnak, az öreg Olden ismét visszatér a Ringberg
birtokra.
Sikerült elintézni az üzleti ügyeidet? kérdezte az asszony,
csakhogy másra terelje a szót.
Igen, mind egy szálig. Egy ideig nem lesznek gondjaink, ha
minden simán megy. A hosszú távú gondjaink természetesen nin-
csenek ezzel megoldva.
Meddig kell még erre várnunk, Fred?
Kérlek, Heinznek szólíts! monda Kertau bosszúsan. Ám
azonnal negédes mosolyt erQltetett az arcára, odahajolt az asszonyhoz,
és megölelte
Elalvás elQtt az járt az eszemben, hogy az utóbbi idQben milyen
küzdelmes és megpróbáltatásokkal teli volt az életed. Meg az enyém
is. Tudod, lassan elérjük azt a kort, amikor nyugalomra vágyunk. Egy
békés, csendes kis házat szeretnék, valahol a zöldövezetben. Nem
örülnél neki?
Ó, de még mennyire! Másról sem álmodom sóhajtott. Ám
attól tartok ez örökké csak álom marad.
Ki tudja, Milly. Talán ránk mosolyog a szerencse. Akkor majd
elQvesszük a józan eszünket, és takarékosan, szerényen élünk, mint
egy hétköznapi házaspár. Ma pedig átköltözünk egy takaros panzióba,
ahol kényelmesebben lakhatunk, mint ebben a szállodában. De elQ-
ször harapjunk valamit reggelire!
c& c& c&
Egész tél egyetlen hatalmas ünnep volt Gerlinde számára. Regge-
lente, ébredés után azt találgatta, vajon mit hoz az új nap. És valóban,
mindig akadt újabb meglepetés. A villát, amelybe az ifjú pár az esküvQ
után beköltözik, felújították; és a munkák szaporán haladtak. Martin
Olden nagylelkqen, komoly összeget adott Gerlindének, hogy ren-
dezze be a házat, és költsön magára is. BQven akadt munka és tenni-
való, ezért Kora és Eva örömmel segítettek Lindának a bevásárlásban.
Emellett moziba, színházba, hangversenyre és más rendezvényekre
jártak. Gerlindét bemutatták Verden társaságának, amely a legelQke-
lQbb családok tagjaiból állt. Az elbqvölQ leányt mindenhol szívesen
fogadták. Mindenki roppant szerencsésnek tartotta Normannt. A je-
gyespár is közelebb került egymáshoz: boldogan érezték, hogy egy-
másnak teremtette Qket a sors; hasonlóan vélekedtek a világról, és
tökéletesen kiegészítették egymást.
Eközben Eva megismerkedett egy fiatal építésszel, aki a jegyespár
villáját építette át, és rendezte be. Bár állandóan vitatkozott az épí-
tésszel, mégis határozottan vonzódott hozzá. Klaus azok közé a ritka
fiatalemberek közé tartozott, akik könnyedén szót értettek Evával.
Ráadásul értett hozzá, hogyan nyerje el a leány rokonszenvét, de ezt
Eva még magának sem vallotta volna be. Ám a leány váratlanul
élénken érdeklQdni kezdett az építési munkálatok iránt, és gyakran
elkísérte a jegyespárt a villába. Legtöbbször olyankor, amikor Klaus
Herbig, a fiatal építész is ott volt.
A tél így Eva és Klaus számára is izgalmasan alakult. Az építész
még azután is gyakran vendégeskedett Verdenéknél, hogy átadta
Gerlindének és Normannak a kulcsrakész villát.
Hamar elérkezett az esküvQ napja. Minden pompásan sikerült.
Gerlinde gyönyörq menyasszony volt, Eva volt a koszorúslány, Klaus
Herbig pedig a vQfély. Kora barátnQjének a gyermekei virágszirmokat
szórtak az útra az ifjú pár elé. A templom csordultig megtelt vendé-
gekkel, így senkinek sem tqnt fel a jól öltözött, sqrq fátyolt viselQ
hölgy, aki egy oszlop mögé rejtQzött. Mihelyt véget ért az esküvQ,
elsQként hagyta el a templomot. Gerlinde édesanyja volt az.
A lakodalmat az egyik legnagyobb szállodában tartották, a szoká-
sos ünnepélyes keretek között.
Eva és Klaus Herbig egymás mellett ültek az ünnepi asztalnál. Az
építész idQnként szomorúan felsóhajtott. Eva csodálkozva figyelte.
Észrevette, hogy a férfi dús, szQke haja minduntalan kibújik illedel-
mes és rendezett formájából, Klaus pedig kényelmetlenül feszeng a
frakkban.
Tudom ám, miért sóhajtozik olyan keservesen! mosolygott Eva
az építészre.
Fogadjunk, hogy nem tudja!
Dehogynem! Azért sóhajtozik, mert kényelmetlenül érzi magát a
frakkban, és legszívesebben azonnal levetné.
Meg fog lepQdni, ha elmondom, hogy azért bánkódom, mert alig
gyQzöm kivárni, mikor ölthetek újra frakkot felelte Klaus különös
mosollyal.
Eva meghökkent.
Lehetetlen! Egyetlen férfi sem szeret frakkot viselni.
Klaus rejtélyesen elmosolyodott, és ismét sóhajtott.
Akkor én vagyok a kivétel. FQképpen azért, mert ha rajtam
múlna, akkor az életben már csak egyszer bújnék frakkba.
Miért csak egyszer?
Mert a menyasszonyom nem hajlandó az oltár elé járulni velem,
ha nem vagyok tisztességesen felöltözve.
Eva kissé elsápadt.
A menyasszonya? kérdezte rekedten.
Igen. Menyasszony nélkül nem lehet megnQsülni.
Eva hirtelen kihúzta magát, elfordította a tekintetét, és színlelt
közönnyel megszólalt:
Nem tudtam, hogy ön vQlegény.
Mert nem is vagyok az.
Hiszen az imént a menyasszonyáról és a házasságról beszélt!
Persze. Bárcsak lenne már menyasszonyom, hogy mielQbb kö-
vessem Verden úr példáját. Gondolja, van olyan nQ, aki rám vár?
Eva szívérQl mázsás kQ gördült le. HátradQlt a széken, és végig-
mérte a férfit.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]