[ Pobierz całość w formacie PDF ]
hasonló cipQben jár, és valamennyi közül Q tqnik a legbecsületesebbnek és
legtisztességesebbnek. Ezért úgy határoztam, neki nyújtom a kezemet. Az Q érzéseiben
éppoly kevéssé csalódhatom, mint a sajátjaimban. Szenvedélymentes, baráti házaséletet
folytatunk majd, ahogy azt az egyéniségem szempontjából üdvösnek tartom. Nem kell heves
érzelmeket nyújtanom, és nem is várok efféléket. Ennélfogva a házasságban is megQrzöm a
szabadságomat, miként jövendQ uramra sem kívánok bilincseket rakni.
Werner von Larsen különös pillantással emelte a húgára megfáradt szemét.
- Látom, jól átgondoltad, Olly, nagyon is jól. Legszívesebben csak annyit mondanék,
tedd, amit jónak és helyesnek látsz. Mint gyermekkorunktól fogva leghqségesebb barátod
azonban szeretném felhívni valamire a figyelmedet. Hideg fejjel, szenvedély nélkül lépsz
házasságra. De mi lesz, ha egy szép napon szerelem ébred a szívedben, ha találkozol
valakivel, akirQl a szíved azt súgja, hogy Q az igazi? Akkor mi lesz?
Olly arcán fölényes mosoly suhant át.
- Jaj, kedves Werner, én nem hiszek a szerelem szép meséjében. Ilyesmi csak a
képzelgésre hajlamos, ábrándos lelkq emberek fejében létezik. Én pedig nem tartozom
közéjük. Ismerem magamat, és tudom, hogy nem vagyok képes nagy érzelmekre.
- Nem, Olly - fogta meg a kezét a bátyja - , nem ismered magadat. Talán sokkal több
szeretetet tudsz adni, mint hinnéd. Ezt csak akkor érzi az ember, ha elérkezik az óra, amikor a
szíve minden dobbanásával egy másik után vágyódik. És ez az óra mindannyiunk életében
eljön.
Szavai megerQsítették Olly feltételezését, hogy Gilda von Verden becsessé vált a fivére
számara. De most sem próbált a testvére titkaiba férkQzni. Erélyesen megrázta a fejét.
- Én más vagyok, mint te, Werner. KettQnk közül mindig te voltál érzelmileg
elmélyültebb, fogékonyabb. Sokkal jobb is vagy nálam. Az én szívem már csak olyan, mint a
jég.
- Nem, Olly. nem olyan! Józan és kétkedQ lettél, mert rájöttél, milyen kevés igazi érzést
pazarol az ég a gazdagokra. De szívtelen nem vagy. Csak becsaptad a szívedet, mert nem
akarod, hogy hatalma legyen fölötted,
A leány megcirógatta a bátyja kezét.
- Jaj, Werner, azért hiszed ezt, mert téged igazán szeretlek, és hozzád más vagyok, mint a
többi emberhez. Ezt nem is vitatom. De azzal, amit irántad érzek, ki is merítettem a
tartalékaimat. Másoknak már semmi sem maradt. Ezért nem is kell aggódnod miattam.
- Hát, biztosan tudod, mit csinálsz, Olly. Talán többet is találsz ebben a házasságban, mint
amennyit keresel. Mindenesetre tiszta szívembQl sok szerencsét kívánok az elhatározásodhoz.
Kívánom, hogy soha meg ne bánd!
- Köszönöm, Werner! Megnyugtathatlak, hogy nem fogok csalódni. Most pedig, mielQtt
végleg Hochberg gróf javára döntenék, mondd meg, rokonszenves - e neked annyira, hogy
szorosabb kapcsolatot is el tudj vele viselni! Mert az én otthonom a tiéd is. Nem akarok
elválni tQled.
- Rám nem kell tekintettel lenned - mosolygott a fiatalember. - Mindenki a maga életét
éli. Még ha Hochberg grófot egészen ellenszenvesnek találnám, akkor is arra kérnélek, hogy
ne törQdj velem, Szerencsére azonban biztosíthatlak, hogy rokonszenves nekem. Egész
lényében rejtQzik valami eredendQ becsületesség, természetesség és erQ. Szeretem az ilyen
embereket, ahogy minden épet és szépet szeretek a természetben, talán éppen azért, mert
magam ilyen gyenge, nyavalyás vagyok. Nagyon is megértem, hogy az egészséges embereket
erejük tudata idQnként kicsapongásra ragadja. A gróf személyében nem éppen otthon ülQ
férjet kapsz.
- Tudom, és cseppet sem bánom Épp így tetszik nekem. Nincs benne semmi hamisság.
- Nincs, én is nyíltnak és becsületesnek érzem.
- Becsületes emberekkel mindig könnyq megférni. Nos, ha te is kedveled, akkor igent
mondok neki.
A fiatalember mosolyogva rázta a fejét.
- Ez nem elég ok a férjhez menésre. Azért mondasz igent, mert nekem tetszik az
udvarlód?
Olly nevetett.
- Ha utálatosnak találnám, természetesen nem lépnék házasságra vele. De most be kell
fejeznünk, Werner. Minden teketória nélkül elküldelek, mert négyszemközt kell beszélnem
Hochberg gróffal. Mihelyt megállapodtunk, tudatom veled.
A fivére felállt.
- Rendben, Olly. Addig kimegyek a kertbe. De várjunk csak, kis híján elfeledtem, hogy
valami fontosat akartam mondani neked! Ma reggel értesítést kaptam HüttenfeldébQl. Tudod,
hogy a vasmq vezetQje, Hanisch igazgató szeretne nyugalomba vonulni, s egy ideje utódot
keres. Most azt írja, megtalálta azt a személyt, akire nyugodt lélekkel bízhatja apánk
életmqvét, és mindaddig a helyén marad, amíg meg nem gyQzQdik róla. hogy fenntartás
nélkül átadhatja az irányítást. Ennek megfelelQen az utóda, doktor Georg Valberg fQmérnök
október elsején hivatalba lép. Sajnos nem vehetek részt az eseményen, mivel addigra
Davosban leszek, de talán te Hütten - feldébe utazol.
- Én? De Werner, hiszen elkísérlek téged.
A fiatalember mosolyogva nézett fel.
- Menyasszonyként is? Az mégiscsak változtat a helyzeten.
- KettQnk között semmi sem változik, Werner. Veled megyek Davosba. Hüttenfeldében
pedig az új igazgató beiktatásához egész biztosan nincs rám szükség. Mit értek én az
üzlethez?
- Akkor már csak egy dolog maradt hátra. Nem engedhetjük el Hanischt, amíg szívélyes
búcsút nem vettünk tQle, és le nem róttuk hálánkat hqséges szolgálataiért.
- Ez igaz, de erre is tudok megoldást. Megkérjük Qt, hogy Davosba utazásunk elQtt
látogasson meg bennünket itt, Wiesbadenben. így részletesebb tájékoztatást adhat nekünk,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]